Privát panoptikum - Amikor én még kissrác voltam... A kilencvenedik életévét
taposó legendás rádióriporter, Kulcsár István tizenhetedik könyvében ismét
rácáfol a közhiedelemre, miszerint a szépkorú ember már a hamut is mamunak
mondja. Javarészt személyes emlékei alapján, megbízható történelmi hűséggel és
fenomenális emlékezőtehetséggel idézi fel a második világháborút megelőző és
követő világ szereplőit, emlékezetes eseményeit és mindennapjait. A tőle
megszokott eleganciával megírt, többnyire ironiával átszőtt történetekből az
olvasó megtudhatja, hogy miért haragudott József Attila Hidas Antalra, hogyan
dobott puszit a primadonna Tőkés Anna Rákosi Mátyásnak, hogyan ugratták egymást
a kor írófejedelmei, hogy mi volt az a szocreál, miként vették rá az átkosban az
embereket arra, hogy szavazzanak a kommunistákra, meg hogy hogyan találták fel
Magyarországon a Ribakov-mozgalmat, de még azt is, hogy ki volt a vitéz és a
lófő, és milyenek voltak a nem is olyan régi időkben a budapesti utcák,
villamosok, üzletek, a bordélyok és a közvécék. Jónéhány történetben szembesül a
múlt és a jövő, például a háztartási alkalmazottak valamikori és mai helyzete,
és az összehasonlítás végeredménye nem egyszer meglepő. A Privát panoptikumot
olvasva az idősebbek elmerülhetnek a saját múltjukban, a fiatalok pedig
betekintést nyerhetnek az antivilágokba, melyekben nem volt internet, wikipédia,
okostelefon, villamos roller, de még televízió sem, de ahol a keserves napokban
is bőven áradt a humor, buzgott a szellem, a minden hatalommal dacoló tehetség
és élni akarás.