István és Orseolo Péter - Magyar királyok és uralkodók 2. kötet Nagy
vállalkozásunk folytatódik. Sorozatunk második kötete továbbviszi történelmünk
eseményeit, sőt, idehozza olvasóink szeme elé. A fejedelmek kora után beköszönt
a királyok korszaka. Ahogyan számos más európai országban uralkodtak már akkor a
keresztény királyok, nálunk is trónra került István, akiből később szent lett.
De mert nem voltak elődei, mindent neki kellett megvalósítani. Legfőképpen élete
legnagyobb feladatát: hogy az országot kereszténnyé teszi. Nem volt könnyű
dolga. A fiatalember, aki előbb csak az erdők sűrűjében, vadakat ejtve
vitézkedett, hirtelen a csatamezőn találta magát, ahol közeli rokonával kellett
mérkőznie, és gyorsan legyőznie, mielőtt a lázadás kiterjed az egész,
magyarok-lakta földre. Vajk volt, hamar István lett, és még inkább Stephanus,
azaz a latint is használó uralkodó, aki nyugatról nősült, idegeneket fogadott
be, majd rendkívül hosszú ideig - négy évtizeden át - vezette ezt az országot.
Betegségek gyötörték, és kétségek. Törvényeket hozott, amelyeket ma szigorúnak
látunk, de akkor teljesen helyénvalóak voltak. Kegyetlennek mondjuk, ám akkor
mindeni számolt ezzel, aki bűnt követett el. István szembeszállt saját népének
nagyobb, még pogány hittel élő részével is. Rosszul választott utódot, mert
megtörte a sok sorscsapás és betegség. A rossz utód nem jó király és rossz ember
volt egyben. Az idegen származású, csak félig Árpád véréből való fiatal király
nem volt méltó István bizalmára. Pusztulást hozott, majdnem rabságot: idegen
hadseregek taposták az ország földjét, és elvetette a jövendő polgárháborúk
magvát. Nem csoda hát, hogy ez a második királyunk oly szomorú véget ért. (a
Kiadó)