Az utazó 1938. november 10-én, a Kristályéjszaka másnapján Otto Silbermann
dühödt üvöltözésre riad a lakásában: Kinyitni, zsidó! Silbermann kénytelen a
hátsó ajtón át elmenekülni. A mindaddig köztiszteletnek örvendő zsidó kereskedő
ettől kezdve üldözöttként él, megfosztva otthonától, vagyonától, méltóságától.
Egyfolytában úton van, vonatokon keres menedéket, s a legkülönfélébb emberekkel
hozza össze a sors: a nemzetiszocialista rezsim kollaboránsaitól a
megfélemlített gyanakvókon át a bátrakig, akik megpróbálnak segíteni neki. Az
utazó a náci zsidóüldözés legkorábbi irodalmi dokumentuma, első kézből való
híradás a németországi pogromokról, melyekkel kezdetét vette a zsidók
szisztematikus kiirtása. Otto Silbermann történetében olyan közelről és olyan
élesen rajzolódik ki a német társadalom és Európa tragédiája, hogy szinte arcul
csapja az olvasót. Boschwitz 1938 novemberében, huszonhárom évesen, néhány hét
alatt vetette papírra Az utazó kéziratát, mely angol fordításban jelent meg
1939-ben. Négy évvel később, pár héttel halála előtt megírta édesanyjának, hogy
a regényt éppen átdolgozza. A javított kézirat első felét elküldte volt
fogolytársával Európába, ám az sosem érkezett meg, a második felével pedig már
nem készülhetett el. A háború után többen megpróbálták kiadatni az eredeti német
szöveget, többek között Heinrich Böll is, ám a kiadók rendre elutasították. A
több évtizeden keresztül elfelejtett történetre a Klett-Cotta kiadó talált rá
újra, és mikor 2018-ban kiadták, az év irodalmi szenzációja lett.