Robinson Crusoe A Robinson Crusoe elsősorban izgalmas és érdekes olvasmánynak
készült: tele kalanddal, váratlan fordulattal, hajmeresztő veszélyekkel, csodás
megmenekülésekkel. Hozzá jó adag egzotikummal: a tengerészélet, a messzi földek
varázsa, és természetesen a szorongatóan izgalmas alaphelyzet, a magányos ember
a lakatlan szigeten. De a Robinson Crusoe több az efféle kalandregénynél.
Korabeli olvasói is észlelték, mint ahogy a modern irodalomtudomány is
kimutatta, hogy a népszerű olvasmány burkában jelen van az a fajta irodalmi
műfaj és módszer is, amely különösen a Defoe-féle puritán-protestáns
szellemiségű tollforgatók számára volt élő hagyomány: az erkölcsi példázat és a
vallásos allegória hagyománya. A Robinson Crusoe ugyanis - rejtettebb szinten -
az isteni gondviselésről és a gondviselés ellen lázadó Emberről szóló példázat.
Robinson élete a lakatlan szigeten bűnhődés, munkája penitencia azért, mert - az
atyai szónak és számtalan intő égi jelnek fittyet hányva - nem fogadta el azt az
élethelyzetet és élethivatást, amelyet a gondviselés kijelölt számára.