Móricz regénye a vidéki kisváros és az azt körülölelő hatalmas földbirtok
világát hozza emberi közelségbe. Szürke hétköznapok, cigánymuzsikába és boros
tivornyába merülő éjszakák, apró kisvárosi pletykák, télen és esős időben térdig
érő, dagasztó sártenger, amely nemcsak a csizmát, hanem az emberi lelket is
visszahúzza, a földbirtok elmaradottsága és cselédségének elképesztő szegénysége
az, amiből Móricz megformálja regénye miliőjét és hangulatát. Kerek Ferkó, a
hatalmas földbirtok várományosa, tehetséges fiatalember, aki - a fejlett
nyugat-európai országokat járva - felismeri a magyar vidék, a magyar
mezőgazdaság elmaradottságát, szeretne segíteni a dolgokon; az aszály
megszüntetése érdekében csatornázott mezőgazdaságról álmodozik és jó utakról,
hogy a vidék parasztjai és települései ne legyenek elzárva az esős időszakban az
ország többi részétől. Az álmok azonban csak álmok maradnak, Kerek Ferkó
energiája egyéni hóbortokban, feltűnő botránycsinálásokban és egy szeszélyes
házassági győzelemben foszlik szét. A kisregényben az író keserű szavakkal
ostorozza az általa oly jól ismert vidéki elmaradottságot és egyhelyben
topogást.