Házmesterek a vészkorszakban Sokkal több egy 1944-es pillanatfelvételnél. Ádám
István Pál könyve mentalitástörténeti diagnózis. A mindennapokat kutatja, egy
hétköznapi munkát tár fel a maga ellentmondásos mivoltában ? a házmesterek
motivációit vizsgálja. A házmesterekét, akik a második világháború
kibontakozásáig szerény körülmények között élő szereplői voltak a fővárosi
létnek. Pedig cselekedeteiket rengeteg tényező befolyásolta. Sokuk vidékről
frissen költözött Budapestre, nagyobb társadalmi elismerésre és nagyobb vagyonra
vágyott. Döntéseiket ennek megfelelően hozták, és lett belőlük szemlélő,
elkövető vagy embermentő. Élethelyzetüknek és habitusuknak megfelelően éltek
újsütetű, tragikus hatalmukkal. A könyv nem csak a háború előtti
antiszemitizmusra összpontosít, a két világháború közötti időszak egyéb
tényezőit is figyelembe veszi, például a borravaló kultúráját. Vagy az emberség
próbáját, azt, amikor a házmester egy gettóépületért felelt. És nem hagyja a
szálakat elvarratlanul: a háború után az elszámoltatás próbálkozásairól is
számot ad. Ádám István Pál a holokauszt eseményeit kevésbé nyilvánvaló okok és
okozatok hálójában tanulmányozza, ezáltal unikális nézőpontot érvényesít
könyvében. Ádám István Pál (1974) társadalomtörténész. A Bristoli Egyetemen
szerzett doktori fokozatot, majd Prágában kutatott és tanított, de dolgozott a
washingtoni Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumában is, jelenleg a budapesti
Holokauszt Emlékközpont történésze.