Rabkenyéren Ennek a könyvnek a kézirata három évtizedig rejtőzött egy széf
mélyén. Nehéz Mihály újságíró, szerkesztő harmincöt esztendővel ezelőtt, 1989
nyarán orosz nyelvi tolmácsként vett részt a Morvai Ferenc nevével fémjelzett
barguzini Petőfi-expedícióban, melynek során egy nemzetközi szakértőcsoport
megtalálta Petőfi Sándor és Mihail Karlovics Küchelbecker földi maradványait.
Nehéz hatalmas elszántsággal vetette bele magát a kutatásokba, Petőfi szibériai
életének részletes feltárásába, bizonyítékok, dokumentumok összegyűjtésébe.
Megannyi, korábban ismeretlen vagy elhallgatott információ birtokába jutott.
Lefordította Grotenhjelm orosz tábornok kiadatlan kéziratos naplóját, a
bajkálontúli levéltári anyagok tanulmányozásával kirajzolódtak előtte a
száműzetésre ítélt ?osztrák alattvalók? deportálásának tényei és megismerhette a
barguzini őslakosok visszaemlékezései alapján az ott raboskodó Petőfi
életkörülményeit, valamint az elsők között olvashatta az Eliaszov professzor
néprajzi gyűjtéséből származó verseket, dalokat, melyek közül többet Petrovics,
a ?titokzatos fogoly? írhatott és a kutatók elől elrejtve őriztek egy ulan-udei
dohos pincében. Nehéz Mihály az 1950-es években az Állami Gorkij Egyetemen
tanult Szverdlovszkban. Ekkor hallott először arról, hogy Petőfi Sándor a
Bajkál-tó mellett volt fogságban, ott halt meg és ott is temették el. Évtizedek
múltán, az 1980-as években aztán szoros kapcsolatba került a burját kutatókkal
és fordítani kezdte a tőlük kapott dokumentumokat, cikkeket, verseket. Papírra
vetette felfedezéseit, kutatási tapasztalatait, következtetéseit, kritikai
megjegyzéseit, ami ennyi idő távlatából is figyelemre méltó, sőt hiánypótlónak
mondható, az itt oroszul és magyarul közreadott versek ? köztük talán Petőfi
sorai ? pedig sok meglepetést tartogathatnak, amelyeket Nehéz Mihály és Dalmay
Árpád fordított magyarra. Az író özvegye, Nehézné Szilvássy Irén jól döntött,
amikor elhatározta, hogy közkinccsé teszi a képekkel és lábjegyzetekkel
kiegészített kéziratot. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy szerkesztőként és
kiadóként könyvet ?varázsolhattam? belőle. BORZÁK TIBOR NEHÉZ MIHÁLY (1930?1996)
Budapesten született, édesanyját és édesapját a háború alatt vesztette el.
Iskoláit is a fővárosban végezte, majd egy főiskolai diplomával a kezében
lehetősége nyílt a Szovjetunióban, a szverdlovszki egyetem nyelv- és irodalom
szakán tanulni. Hazatérte után a budapesti Lapkiadó Vállalatnál kapott állást,
az Interpress Magazinnál dolgozott. Huszonhárom nyelven értett és beszélt,
fordítóként is tevékenykedett. Petőfi szibériai életszakasza régóta
foglalkoztatta, nyugdíjazása után kezdett a téma elmélyültebb kutatásába.
1989-ben tagja lett a Megamorv-Petőfi Bizottságnak, és fordítóként kijutott a
barguzini ásatásokra.