Néhány esztendővel ezelőtt egy antikváriumban, ahová évek óta csütörtökönként
járok, a kezembe akadt a Könyvbarátok Szövetsége által 1930-ban kiadott Mai
Magyar Múzsa című költészeti album, amit Vajthó László szerkesztett. A kötetben
a költők versei mellé többek között Babits Mihályról Schöpflin Aladár, Bartalis
Jánosról Szentimrei Jenő, József Attiláról, Szabó Lőrincről, Illyés Gyuláról
Várkonyi Nándor, Erdélyi Józsefről Németh László, Füst Milánról Komlós Aladár,
Juhász Gyuláról, Somlyó Zoltánról, Szép Ernőről Kosztolányi Dezső,
Kosztolányiról és Kassák Lajosról Túróczi-Trostler József, Karinthy Frigyesről
Kárpáti Aurél, Sárközi Györgyről Szerb Antal, Lesznai Annáról Fülep Lajos ír
kiváló (ma azt mondanánk) miniesszét. A kötetet a kor grafikusai által készített
portrék, portrévázlatok, ceruzarajzok illusztrálják, tartalmilag is hangsúlyosan
árnyalva a korrajzot, amit kapunk. Az ötlet egy darabkáját elloptam. 2002
decemberétől 2003 tavaszáig csaknem száz, általam önkényesen kiválasztott
kortárs magyar költőnek postáztam el ugyanazt a felkérő levelet. Ebben, majd
pedig telefonon, esetenként személyesen kértem, hogy küldjék el költészetükre
legjellemzőbb, vagy a számukra legkedvesebb, esetleg általuk a legszebbnek
tartott, ötven-hatvan sornál nem hosszabb versüket; indokolják meg, miért éppen
azt választották, írjanak rövid önéletrajzot, állítsák össze legfontosabb műveik
listáját, és nevezzenek meg egy pályatársat, aki életművüket legfeljebb kétezer
leütés terjedelembe, miniesszé formájában elemzi, esetleg értékeli. A versek
beérkezésének sorrendjében felkértem a kiválasztott pályatársat, hogy az adott
életműről készítsen esszét. Saját kezű aláírást nem csak a költőktől, de az
esszéíróktól is kértem. A kézjeggyel lesz teljesebb a sokszorosított önarckép.