Hosszú árnyék Az apró Budapest környéki zsákfalu, Szentistvánd jól bejáratott
mindennapjait rejtélyes haláleset bolygatja meg. Szamovics, a nemzeti kegyhely
magának való mindenese a jámbor falugondnok, Dukon segítségével nyomozásba kezd,
hogy kiderüljön, mi történt a nyugdíjas tanító nénivel, aki halála előtt egy
fővárosi kiadóval levelezett nem kevésbé titokzatos, a legfelsőbb politikai
körökhöz vezető emlékiratának megjelentetéséről. A két, végül egymásba csavarodó
cselekményszálból nemcsak Szenistvánd különféle sorsokkal megáldott-megvert
lakói lépnek elénk, de az egykor jobb napokat látott, most azonban anyagi és
erkölcsi széthullás felé tartó kiadó végnapjaiba is bepillantást nyerünk. De mi
köze van mindehhez egy bosszúálló fordítónak, a miniszterelnök kefefrizurás
testőrének vagy a szivárványszínűre mázolt Szabadság-szobornak? Ahogy a nyomok a
felderítő munka során lassan elvesztik jelentőségüket, úgy válik egyre
fájdalmasabbá a kérdés, vajon fontosak voltak-e valaha. Bíró Péter egyszerre
tragikus és derűs, groteszk és megbocsátó regénye végső soron azzal vet számot:
mi is egy ember élete.