Géza fejedelem a X. század végén, a mai esztergom várhegy fennsíkján, sánccal
és árokkal körülvett épületeket emeltetett. István alatt a déli sziklanyelven
felépült az új királyi központ, mely semmiben sem maradt el a környező országok
fővárosai mögött. Ekkor vált Esztergom az egyházi igazgatás székhelyévé is. Itt
alapították az első pénzverő helyet, erre vezetett az ország legfontosabb
hadiútja. Kálmán törvénykönyve szerint ide kellett gyjteni az ország minden
adóját. A későbbiekben is egyre épült, szépült, erősödött Esztergom, s amikor
elkövetkeztek a nehéz évek: az erősség vitézei helytálltak. A tatárjárás idején
a polgári település ugyan elesett, de a várat az ellenség nem tudta bevenni. A
későbbi évszázadok viharaiban is sokszor láttak ellenséget az öreg falak. A
mohácsi csatavesztés után Esztergom várát a két király csapatai felváltva
ostromolják. 1543 júliusában megjelennek Szulejmán szultán csapatai a vár körül.
Hamarosan sátrak tarka tömege lepi el a környező lankákat. Megkezdődik a vár
lövetése..., augusztusban törik meg a védők ellenállása. Megjelenik a török
félhold Esztergom tornyain. Az 1594-es sikertelen visszafoglalási kísérletnél
kapott halálossá váló sebet Balassi Bálint. A következő év nyarán Mansfeld
csapatai - a török felmentési kísérlet elhárítása után - beveszik a várat. Az új
kapitány, a magyar csapatok vezetője: Pálffy Miklós, a hosszú háború
legjelentősebb magyar hadvezére lett,. Kémei bejárták a hódoltságot, egyesek
egészen Nándorfehérvárig jutottak. 1605-ben imét a töröké a vár, 1683-ban végleg
lekerül a lófarkas lobogó a vár fokáról. Lotharingiai Károly és Sebieski János
előtt Ibrahim pasa kleteszi a fegyvert,. A város későbbi évszázadok küzdelmeiben
is jelentős szerepet játszik. 1848-49-ben, 1919-ben, 1945-ben ismét dörögnek a
fegyverek a sok ostromot látott vén Esztergom körül.