Mondtam már valaha? Genevieve Kingston remekül megírt memoárja megindító,
lélekemelő történet egy nem mindennapi édesanya utolsó ajándékairól, a
bölcsességéről és a szeretetéről, amivel a síron túlról is vigyázza lánya
lépteit. Genevieve (Gwen) Kingston hároméves volt, amikor az édesanyját
gyógyíthatatlan rákbetegséggel diagnosztizálták. Az édesanya minden jóslatra
rácáfolva további nyolc évig élt, és ez idő alatt Gwen és a bátyja, Jamie
számára ajándékokkal és levelekkel töltött meg egy-egy kisebb ládát minden egyes
születésnapra és más jelentős eseményekre, többek között az érettségire és a
diplomaosztóra. Gwen immár a harmincas éveiben jár, és mindössze három bontatlan
ajándék maradt, amelyeket az édesanyja az eljegyzésére, az esküvőjére és az első
gyermekének születésére szánt. A rendkívüli gonddal összekészített ládának hála
a kettőjük közti különleges kapcsolat az anya halálával sem szakadt meg. A
Mondtam már valaha? nem csupán gyönyörűen megírt anya-lánya történet, hanem egy
betegségekkel és gyásszal sújtott családról is szól, illetve arról, miként küzd
meg az élet viszontagságaival, és miként találja meg a helyét a világban egy
fiatal lány. A színészi és drámaírói karriert befutó Genevieve Kingston memoárja
megkapó visszaemlékezés a család és a barátok megtartó erejéről, amely
alátámasztja Gwen édesanyjának üzenetét: a szeretet legyőzi az elmúlást. Részlet
a könyvből: A kartonláda már hónapok óta a szobámban állt, de valahogy nem
akartam tudomást venni róla. Azokban a hónapokban a doboz egy olyan jövőt
jelentett, amelyről azt reméltem, hogy soha, de soha nem jön el. Azon a reggelen
azonban lassan otthagytam az ágyat, és a doboz mellé térdeltem. Óvatosan,
egyenként pattintottam fel a csatokat, hogy minél tovább tartson a pillanat.
Miután felnyitottam a doboztetőt, elsőként egy jókora fekete spirálfüzetet
pillantottam meg, amelynek borítóján két pirosas körte pompázott. A lélegzetem
hirtelen felgyorsult, ahogy kivettem a füzetet, és az első oldalra lapoztam.
Legdrágább Gwennym! Íme, a füzet, amelyben írok egy keveset az összes levélről
és emléktárgyról, amellyel az életed jelentősebb eseményeit szeretném
megünnepelni. Arra az esetre készítem ezt a kis összefoglalót, ha ne adj isten
történne valami a levelekkel és az ajándékokkal. A tollat, amellyel írok,
szintén neked szánom. Remélem, örömöd leled majd benne. Szeretettel: Anya