Szívzsidó Valakinek magyaráztam, ha egy drámakötet többről szól, mint a
magamutogatásról (mert az igazságot szolgálja), akkor bizony provokatívnak
minősíthetik. De nincs más választásom, egy igen kényes témában berúgom az ajtót
Elegem lett a kripto-nácik randalírozásából. Elég abból, hogy a zsidó szó mára
újból szitokszóvá züllött itt. Elég a tudatlanságnak, gyűlöletbeszédnek, a
múlttal szembenézés képtelenségének s a bitang rosszindulatnak vitustáncából.
Hol is vagyok, tudom én? De kivettek a béketűrésből, hát most felkelek, együtt a
Nappal. Nem kalandozik el tovább tekintetem a történelem átírásával terhelt
politikai manipulációk s képzavaraik irányába. Ahogy megüzente egyszer a költő
is: Tudod, hogy nincs bocsánat! Ebből virágzik ki a drámaírás. Az persze kérdés
marad, ha túlbeszélem a rémületet, vajh a szavak feleszik-e a félelmeimet? Bárha
a színházak is el mernék vállalni ügyemet, darabjaimat, kézfogásomat és tündéri
arroganciámat. Halleluja! - Ben Turán