A görög világba való megérkezésekor a kép összetettnek tűnik, amelyben az
asztrológia különböző formái jelentek meg, némelyikük naturalista, mások
mágikusak. [...] Emiatt az 1. századra az asztrológiának két változata alakult
ki, és mindkettő megtalálhatta a helyét a platóni tanításokban. Az egyik a
horoszkópok olvasását igényelte a múlt, a jelen és a jövő pontos részleteinek
megállapításához. A másik theurgikus volt - a theurgia szó szerinti jelentése:
'isteni munka' -, és a léleknek a csillagokhoz való felemelkedését hangsúlyozta.
Mindkettő gyakorlati jellegű volt, és semmiképpen sem zárták ki egymást; a
theurgia felhasználhatta a horoszkópokat, de nem feltétlenül. Bár az asztrológia
világszinten a reneszánszát éli, ennek ellenére kevés szó esik több évezredes
történetéről, gyökereiről és kulturális beágyazottságáról. Nicholas Campion
hiánypótló műve az ősidőktől kezdve mutatja be a nyugati asztrológia mágiához,
valláshoz, filozófiához és a korabeli tudományokhoz fűződő kapcsolatát, és azt a
hatást, melyet nemcsak az emberi szellemre, de a politikára is gyakorolt.
Campion vizsgálódása kitér az asztrológia bölcsőjének tartott mezopotámiai
csillagjóslásra is, mely vélhetően Egyiptom közvetítésével került a görögökhöz,
és vált a horoszkopikus asztrológia kiindulópontjává. A szent iratokban - mint
például a babülóniai Enúma elisben vagy a Bibliában - említett égi jelenségek
mint jóslatok mellett az asztrológia a Föld-központú hierarchikus világképen
alapult, mely meghatározta a sztoikusok, neoplatonisták, majd később számos
középkori filozófus gondolkodásmódját is. A Campion feltárta összefüggések
rámutatnak arra az eddig szinte figyelmen kívül hagyott tényre, hogy az ősi és
az antik (nyugati és közel-keleti) világ hite, gondolkodásmódja, létszemlélete
az asztrológia nélkül nem érthető meg a maga teljességében.