Ómama és a főpincérek ?Jó ?itt látni az arcodat, ómama. A fiatalasszonyarcodat.
Messze nézel, olyan messze, ahová már csak te látsz el. Te voltál most a
kapaszkodóm. Te, aki álltad a sarat. Akinek soha nem hunyt ki a huncut fény a
szeméből. Aki nem tudott egyedül maradni, ezért választott mindig társat
magának... Egy hölgyfodrászt és három főpincért... Ok voltak sorban a társaid. A
te életed foglalja keretbe ennek a könyvnek a sokarcú üzenetét. Mind ugyanarról
szól: hogyan tudunk hazatalálni... (A Szerző) Nagy szájjal szoktam elmesélni: az
én temesvári ómamámnak négy férje volt. Hölgyfodrász és főpincérek... Hát ez
remek! Nem is kell tovább mondanom... Most elcsöndesedtem. Elővettem a régi
fényképeket, fölidéztem, milyen lehetett Karola, az ómamám. Gyűjtögetett, mint
én... Így lett az ő félszavakban elmesélt élete a kerete annak a sok
találkozásnak és élettöredéknek, ami most ebbe a kötetbe elfér. Polcz Alaine,
Törőcsik Mari, Závada Pál. A gyimesi furulyás, az alföldi rózsakertész, a
galambász, a vándorfotográfus, a suszter és az állomásfőnök. És még hányan,
ismerősök és ismeretlenek nyújtanak kapaszkodót. Nekem is... Fogadják el a
kezüket.