Milyen kölyköket nevelsz ellenem? Régi és új versek, velük pedig visszatérő
dátumok és helyek dramatizált, jelenetező, filmszerű, lírai snittekben. A
megszólaló rendezi és játssza valamennyi alak szerepét: a bohémtól a szenvedőig
használja ki az irodalmi travesztiát a mindennapokban. Ahogy mondja, ?[a]z új
cipőbe allűrt fűz be, / nem vár többet, mint bárki más, / csak ennél többet.
Egyszerre figyel és olvas meg mindent, ugyanakkor érzi, hogy figyelik és
olvassák minden lépését. Mert a film nem szűnik meg forogni, ám a kamera
berregése helyett az írás grafitnesze visszhangzik a sorokból. Ez a zörej kíséri
a léghétköznapibb banduko-lásokat, történjenek azok Magyarországon,
Szlovákiában, Luxemburgban, Romániában vagy az Ír Köztársaságban. A beszélő
min-dent megszemlél, megszagol, megkóstol, megtapogat, miközben egyik keze
folyton a miénket fogja ? így visz magával reggeltől estig egyik városból a
másikba, közben pe- dig valamennyi megnyilvánulásából lemondás és belenyugvás
árad; bámészkodásai spleennel teltek. Ahogy puha, színes vatta-cukrát készíti a
nyelvből, melynek rétegei időpontok és helyszínek, abban nincs semmi hirtelen
mozdulat. De együltő helyében sem képes leállni a kontemplációval: ha ő maga nem
sétál, fut helyette és szeme előtt a social media hírfolyama. Smid Róbert