Valami kék ,,Laila barátnője, Asmaa és viháncoló sleppje aznap este nyolc után
érkeztek. Egytől egyig európai ruhát viseltek, arcukon erős sminket. A hajukat
rikító színű kendő fedte. Laila tarkóra fésult kontyban éppen akkor lépett ki a
furdőből, ahol cirka másfél óra alatt kikapós Nefertitivé maszkírozta magát -
gondosan kidolgozott macskaszem, érzéki ajkak, nemes orr. Érmékkel, színes
gyöngyökkel kivarrt blúzt vett fel, amelynek szegélyéről katonás rendben lógtak
a rojtok. Elégedetten, felcicomázva vonult át a szobán, mintha az ajtón túl nem
a szembeszomszéd utődött, ragyás fia, hanem az isteni Ehnaton ólálkodott volna.
,,A kötetben nincsenek látványos tragédiák, a novellák főszereplői nem élnek
kibírhatatlan életet. Csak hiányzik nekik valami vagy valaki, máskor csak a
környezetük sugallja, hogy nem teljes az életük. Aztán felbukkan a változás
lehetősége, az inga rövid időre kileng - majd visszatér eredeti állapotába.
Látszólag nem változik semmi, de az elvetélt lehetőség sebhelye ott marad.
Gáspár-Singer Anna filmszerűen láttat, jó érzéke van az apró részletekhez:
ételek, szagok és illatok, izzadságcseppek, arcvonások, mozdulatok elevenednek
meg az olvasóban, miközben a pesti belvárosi vagy izraeli és egyiptomi utcákon,
otthonokban szemlélődünk a szereplőkkel együtt. A novellák mögött kiérlelt, az
árnyalatokat is fontosnak tartó világkép érződik, a sokszínűség mellett mégis
valami egység. Valami kék. (Turbuly Lilla) ,,Gáspár-Singer Anna kötetében minden
történet egy-egy dráma, prózában elmesélve. Ebben a világban látszólag mindennek
utána vagyunk, de az életnek egész biztos, hogy nem. A levegő sűrű, mint egy
bioboltban, a változás többnyire illúzió: ez teremt alapvető folytonosságot a
figurák számára. (Vida Gábor)