Ha nemcsak azt vizsgáljuk, miképpen darabolták fel az 1919-20. évi párizsi
békekonferencia döntéshozói a Magyar Királyságot, hanem vállaljuk azoknak az
összefüggéseknek a figyelembe vételét is, amelyek egész Európa sorsát
meghatározhatják, ha tehát az egész békekonferenciát és előzményeit
tanulmányozzuk, különös tekintettel arra, hogy miképpen határozta meg az egész
békealkotást a Cinizmus, az Igazságtalanság, miképpen diadalmaskodott benne a
Hazugság kultusza, akkor a következő kérdést tarthatjuk legfontosabbnak és
egyben legfélelmetesebbnek: a békekonferencia előzményei és végbemenetele (azaz
a kulisszák mögött - már a béketárgyalás megkezdése előtt - meghozott döntések
mérlegelés nélküli, szolgai elfogadása a konferencián, de annak színlelése, hogy
ott érdemi munka folyik) valóban olyan folyamatot indítottak-e el, amely
végveszélybe sodorja egész Európát? A szerző válasza: igen... De utána felteszi
azt a kérdést is, megállítható-e ez folyamat? És válaszában meggyőző erővel
bizonyítja: megállítható, de csak akkor, ha a Hazugság és a Cinizmus kultuszát
még idejében felváltja Európában az Igazság és a Harmónia kultusza.