Még látlak odafenn Kojnok Ferenc, amióta csak az eszét tudja, pilóta akar lenni.
Az ég ura. De úgy tűnik, álmát nem válthatja valóra, mert az első világháború
után a trianoni békeszerződés értelmében Magyarországnak nem lehet légiereje, és
nem képezhet pilótákat. Az elcsatolt kis csallóközi faluban, Vágfalván nevelkedő
fiú azonban nem adja fel tervét, pedig sok más út áll nyitva előtte. Akár
sakkbajnok is lehetne, nagymester, hiszen kivételes tehetsége van a játékhoz. A
sors végül esélyt ad neki. Amikor 1938-ban az első bécsi döntéssel Magyarország
visszakapja a Felvidék nagy részét, Kassán megnyitják a Magyar Királyi Honvéd
Repülő Akadémiát, amelynek egyik legelső növendéke Kojnok Ferenc lehet. Repülős
tiszti avatásán már ott van a felesége, a sudár, borostyánszemű Ágnes, akibe
Ferenc annak idején első látásra beleszeretett, és a kisfia, Misi is. Ő nemcsak
apja sakktehetségét, de a repülés iránti szenvedélyét is örökölte. Ám a
történelem ismét közbeszól. Apának és fiának el kell válnia egymástól, mert
Ferencet 1942-ben a keleti frontra vezénylik. A fájdalmas búcsú napján egy
kézzel faragott sakk-készletet ajándékoz Misinek. Rögtön bele is kezdenek egy
játszmába, amelyet még hónapokig folytatnak, mindig levélben írva meg a
következő lépést. Aztán nem érkezik több levél a frontról... A doni katasztrófa
után az otthon maradottak élete fenekestül felfordul. Eltűnt - olvassa Ágnes és
Misi a hivatalos értesítőn. Felszólítom, hogy hagyja el az otthonát! - áll a
kitelepítést elrendelő fehér lapon. A háború után szinte minden remény elveszik.
A történelem családokat szakít szét, az ország ismét csonka lesz. Elérkezik az
idő, amikor csak a hit segít és a boldog múlt emléke. Amikor már nincs mibe
kapaszkodni, pusztán egy elkezdett sakkjátszmába és egy ígéretbe. Az ígéretbe,
hogy egy napon majd befejezik azt a partit... Bauer Barbara új regényében a
hősöket gyakran dobálja játékszerként a történelem, sorsukat nagyhatalmak harca
irányítja, lelküket ezért csak a hit és a szeretet mentheti meg.