Ki vinné haza Karcsú Könyvek - Pontos történetek A Karcsú Könyvek kisregényei
elég tömörek ahhoz, hogy beleférnek az erre a célra tervezett szilfid kötetekbe.
Belecsúsztathatók retikülbe, zsebbe, autóstáskába, és erőfeszítés nélkül
tarthatja őket a legkisebb női kéz is, nemcsak otthon, hanem vonaton,
autóbuszon, villamoson, strandon, repülőn, de akár sorban állás idején is. A
vastagkönyvfóbiában szenvedő olvasók minden bizonnyal örülnek nekik. A rövidebb
terjedelem fokozott pontossággal párosul, ezekből a szövegekből a szerző mindent
kihúzott, amit emberileg és művészileg lehetségesnek ítélt, s kifejezik mindazt
az értéket és örömöt, amivel a korszerű próza kedveskedhet a befogadóinak. A
sorozatban megjelent: Ötvenhét lépés (2022) Palackposta (2022) Visz a vonat
(2023) Teendők halálom után (2023) Részlet: Nem is vagy meglepve (Palikám), hogy
itt a Lina néni? Vera apja a legépelt sorokra függesztette a tekintetét, miért
kérded? Hogyhogy miért, hát ő az a Lina néni, tudod, meséltem már, az apám
nővére! Vera apja óvatos mozdulatot tett a kezével, igen-igen, örülni kell, hogy
ezt is megértük! - eltűnődött, mit gondolsz, Palikám, megjönnek akkor az én...
az enyémek is? Hát... reménykedjünk. Mire visszatértek a hallba, a
dohányzóasztalon már ott gőzölgött a kávé, abban a vékony falú üvegedénykében,
melyet Palikám szeretett a két tenyere közé szorítani, amikor már kiürült, de
őrizte még a forró fekete emlékét. Vera apja fészkelődött a kanapén, a kávét
egyhajtóra kortyolta föl, Lina nénihez fordult: hallom, most tetszett
megérkezni! Az asszony kelletlenül bólintott, igen, a nagynénje vagyok ennek a
gyereknek. Tudom, tudom, de azt akarnám kérdezni, hogy annak idején nem
tetszett-e véletlenül találkozni az én szüleimmel, mert bár ez nem egészen
biztos, de a hírek szerint ők is... őket is oda vitték, doktor Szűcs Oszkár és
doktor Szűcs Oszkárné, Veszprémből. Melyik táborban voltak (Lina néni)? Hát
Auschwitzban! - Vera apja tompított hangon ejtette ki a rémes nevet, akár egy
obszcén vicc csattanóját. Több tábor volt Auschwitzban, mondta az asszony
elutasítón. Sajnos (Vera apja) bővebbet nem tudok, ez is csak kézen-közön jutott
el hozzám, évekkel később... mindenkit elvittek rajtam kívül, engemet bújtattak
Pesten a sportköri társaim, tudniillik atlétizáltam, avégett kerültem a
fővárosba, akartam jelentkezni a jogi karra, de akkor már volt a numerusz
klauzusz, csak a háború után lehetett... negyvenhatban jöttem vissza
Oroszországból, a vicc kedvéért éppen negyvenhat kilósan, képzelheti... -
rágyújtott. No de hagyjuk ezeket a témákat, remélem, amúgy jól tetszik lenni,
értve ezalatt az egészséget! Lina néni nevetgélt, kért egy cigarettát,
pöfékeltek. Ő viszont pécsi, mesélte, szeretne leutazni, megnézni, mi a helyzet
ottan, annyi sok év után. Vera apja rögtön fölajánlkozott sofőrül és kisérőül,
erre Palikám is ajánlkozott, leviszi ő Lina nénit szívesen, ha ráér az ügy a
hétvégéig, vitatkoztak egy darabig, hogy Vera apjának Skodáján vagy Palikámék
Ladáján menjenek. Julcsi átkiabált a szobájából, hogy ő még nem is járt Pécsen.
Abban maradtatok, fölkerekedtek valamennyien. Kis kirándulás, kis kiruccanás,
jobb, mint bármi más, nem vitás! - dalolta Vera apja. Holnap be kéne vásárolnunk
a Corvinban, mondta Vera, Lina néninek biztosan szüksége van erre-arra. Az
asszony bólogatott. Vera kíváncsi lett volna, honnét szerezte azt a ruhát,
amiben jött. Lina néni blúza, szoknyája és tűsarkú cipője, ha nem is volt a
legutóbbi divat szerinti, illett korához és korunkhoz egyaránt. Vette? Kapta? Az
úton? Más poggyásza, úgy látszik, nincsen. Jobb nem bolygatni. Majd elmondja, ha
kedve tartja.