A Száll a kakukk fészkére megjelenését 1962-ben osztatlan lelkesedéssel
fogadták olvasói és kritikusai, jóllehet a polgárpukkasztó beat nemzedék
hatásait tükrözi, és az akkortájt formálódó, ellenkultúrának nevezett mozgalom
több majdani eszméje is vezérmotívumként ível át a regényen. 1975-ben Jack
Nicholson és Louise Fletcher főszereplésével Milos Forman rendezett belőle
filmet, amelyet nemrégiben a húsz legjobb film közé sorolt az Amerikai Film
Intézet. Egy elmegyógyintézetbe új beteg érkezik, a nagyhangú, tettre kész és
életvidám Randle Patrick McMurphy. Rögtön felméri az erőviszonyokat, és nekilát
átalakítani az osztály életét: kártyapartikat szervez, valóságos fogadóirodát
üzemeltet, italt és nőket csempészik be, sőt megkérdőjelezi a csoportterápiás
gyűléseken alkalmazott módszert is. A szabályok megszegése játékként indul,
amelynek kimenetelére fogadásokat köt, hamarosan azonban elkeseredett háborúvá
fajul, amelyben McMurhpy ellenfele az osztály teljhatalmú főnővére, a Főnéni.
Tekintélyénél és pozíciójánál fogva a Főnéninek számos eszköz áll
rendelkezésére, McMurphy viszont csak féktelen életvágyára,
szélhámosbölcsességére és betegtársai rokonszenvére hagyatkozhat. 1962-ben, nem
sokkal a Száll a kakukk fészkére megjelenése után az egyik női alkalmazott abban
a kórházban, ahol Ken Kesey a regény írásának idején kisegítőként dolgozott,
beperelte a szerzőt és kiadóját, a Viking Presst: állítása szerint a regény
egyik mellékszereplőjét, a háromszor színre lépő vöröskeresztes hölgyet
nyilvánvalóan róla mintázta a szerző. Kesey nem bonyolódott jogi vitába, hanem
az érintett részeket (összesen nagyjából három oldalt) egyszerűen átírva, a
színesen megfestett ?vöröskeresztes libát a jellegtelen Szóvivőre cserélte. Az
Egyesült Államokban tehát, ahol a könyv több mint száz kiadást megért, csak az
első kiadás birtokosai ismerhetik az író eredeti szándéka szerint megírt
regényt. Magyarországon jelen kiadás az első, amelyben a módosított szöveg
olvasható.