Megbukott bűvészinasok Egy szokványosnak ígérkező szombat délután, egy
facebookra hanyagul kiposztolt régi családi fotó, és a felbukkanó emlékek
hatására váratlanul kinyílik a teljes album. Előbújnak belőle az évtizedek óta
némán ott lapuló családtagok, és mesélni kezdenek, ahogy azelőtt soha. Felszínre
törnek a féltve őrzött titkok: az ávós nagybácsiról és a málenkij robotban
odaveszett nagypapáról. Az idegenlégiót megjárt rokonról és a tizenhárom évesen
zsidó gyerekeket mentő furfangos unokabátyról. Miért nem faggattam ki őket
sokkal előbb? Szinte mindenki elment már, aki beszélhetne, nincs kitől kérdezni.
Hiszen még a saját anyámról is alig tudok valamit! Milyen lehetett tizennégy
évesen egyedül maradni a nagyvárosban? Kibe kapaszkodott, kinek panaszkodott?
Miért sírt annyit, és miért akart annyiszor meghalni? Miért csak most akarom
mindezt megtudni, amikor már csak töredéke fog eljutni hozzám mindannak, ami rám
is tartozott volna, ami segíthetne sok mindent megérteni a saját életemből?
Mindannyiunknak van egy fotóalbuma, amelyben megbújnak ők, akik minden kérdésre
megadhatnák a választ. Éltek ahogy tudtak, álmodtak és titkokat őriztek,
szerettek és hazudtak, próbáltak boldogok lenni, ki így, ki úgy. Sorsukban, mint
cseppben a tenger, ott a huszadik század történelme, és én is, meg te is, akik
magunkban hordozzuk őket. De vajon emlékszel-e rá, melyik fiók mélyére
rejtetted?