?az én uram örökké sietett valahová örökké valahol másutt volt örökké azt
képzelte hogy ott másutt egyszerre csak történik valami egyszerre csak
megjelenik neki egy mondat és alászáll rá és akkor ő megmenekül és ettől az
egyetlen mondattól ő lesz az ász ő lesz a fedett pályás bajnok? A Vita nuova a
Házimurik folytatása. Annak az önéletrajzi trilógiának a második kötete,
amelyben Hrabal a feleségét teszi meg narrátornak, Eli?ka mesél. Házasságuk, új
életük kezdeti éveit élik. Ebben az 1955-től 1962-ig tartó időszakban az író még
nem publikál, az író csak felkészül: hulladékpapír-bálázóként, majd színházi
kulisszatologatóként - és mindvégig következetes kocsmalátogatóként,
művészbarátai körében gyűjti az élményeket és szerzi a tapasztalatot.
Következetesen mindig valahol másutt? Hrabal most is a legszemélyesebb dolgairól
beszél. Arról, hogy miként válik éppen ezekben a nehéz években íróvá; hogy
hogyan küzd meg - elsősorban önmagával, a saját kishitűségével, szorongásaival -
az áhított célért, hogy ?ász?, ?fedett pályás sampion és világbajnok? lehessen
az irodalomban. Tragikomikum, szenvedély és némi önirónia az örökké mozgásban
lévő hrabali forgószínpadon. Író szoknyaszerepben.