Ma délután a te házad előtt szállítottak bennünket, összezsúfolva egy teherautó
rakterében, mint a marhákat. Az irántad érzett szerelmem egy hozzám hasonlatosan
bűzlő fickó hóna alatt és egy hozzánk hasonlatosan bűzlő fickó válla fölött
bontakozott ki. A szívem emiatt egy hónalj és egy váll között dobogott hevesen,
könnyeimet egy idegen térd és a saját combom tartották vissza. Nem suttoghattam,
szeretlek, mert fogaim közé egy további fickó sarka szorult elbénítva nyelvemet.
Csak szűkölhettem, és azt szűköltem, a szerelmedért halok meg, és nem azért,
mert itt a Halálnak szántak bennünket. Szűköltem, és a szívem immár egy lapocka
és egy ágyék között dobogott, és képtelen volt kiugrani helyéből. Csak
szánalmasan vergődött, és megrepedt az alatt a fél másodperc alatt, míg a sarok
mögött felsejlett a kaputok.