Az írás jelenségét három különböző szemszögből kell megközelíteni: kozmikus
térről, a közösségből és az egyén belső világából. Az írás ezt a hármas
szerepkört egyidejűleg tölti be, ez az egyidejűség feszültséget jelent. Ezt a
feszültséget helyzeti és mozgási energiák tartják fenn. Aki az írást vizsgálja,
a végtelen erőtér egy jellegzetes csomópontjával foglalkozik, amelynek tápláló
forrásai három irányból érkeznek, egységes erőrendszert alkotnak, és újra három
irányba sugároznak szét: mint forma a lét jelenségeit személytelenül
gazdagítják, az egyénre visszahatnak, a közösségre ráhatnak. Az írás tehát
bonyolult és sok vonatkozású jelenség, amely egymástól eltérő és önálló
mozgásrendszerek kölcsönhatásából származik.