Terror 1918-1919 Az első világháború harcait lezáró fegyverszüneti egyezmények
nyomán a frontokon mindenütt elhallgattak a fegyverek, ám a hátország civil
lakossága csak az ezt követő hetekben-hónapokban tapasztalta meg igazán az
erőszakot. Szűk egy év leforgása alatt a magyarok tanúi lehettek új rendszerek
születésének és bukásának, forradalomnak, ellenforradalomnak, diktatúrának és
megszállásnak, és az egymást viharos gyorsasággal követő eseményeket ?
jellegükből adódóan ? mindenütt erőszakos cselekmények kísérték. A Budapesten
zajló folyamatokról viszonylag sokat tudunk, de a fővárostól távol eső területek
tapasztalatairól eddig csak kevés feldolgozás született. Hasonlóan egydimenziós,
a különböző emlékezetpolitikák által igencsak torzított kép él a vörös- és
fehérterror mozgatórugóiról és főbb szereplőiről is. Miként változtak meg az
erőviszonyok Erdély többnemzetiségű területein? Hogyan élte át Kassa az
impériumváltást? Milyen atrocitások érték a Délvidék lakosságát 1918?1919
folyamán? Miféle parasztmozgalmak és -felkelések követték a magyar vidéken az
őszirózsás forradalom kikiáltását? Mit tudunk a Tanácsköztársaság két
emblematikus figurájáról, Korvin Ottóról és Szamuely Tiborról? Milyen tágabb
vagy szűkebb kontextusban értelmezhetők a fehérterror erőszakcselekményei?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ az Erőszaktörténeti Munkacsoport kutatói
által szerkesztett tanulmánykötet abban a reményben, hogy az apróbb részletek
feltárása a korszak egészét is új megvilágításba helyezi majd.