Feszl Frigyes Feszl Frigyesnek, a legjelesebb magyar építészek közül
valószínűleg a legkevésbé ismert mesternek életművét kívánja e kötet a
közérdeklődés előterébe állítani. Főművén, a csak töredékében ránk maradt (és
éppen e kötet kiadáskor felújítás előtt álló) Vigadón kívül valószínűleg még az
építészet területén jártas szakemberek sem tudnák további műveit említeni. Nincs
is sok, amit még meg lehet mutatni: Budapesten, tevékenysége szinte kizárólagos
színterén, négy lakóház, öt iskola, két ipari épület és feltehetően néhány
további, eddig azonosítatlan ház őrzi keze nyomát. Mi emeli mégis Feszl
életművét kétségtelenül a legkiválóbbak sorába? A stílusváltozásokat egyfajta
ingamozgásként értelmezhetjük, azok a két alapvető megközelítésmód közötti
pályán mozdultak el hol az egyik, hol a másik szemlélet irányába. Az antik
kultúra értékeihez igazodó és vonzódó racionális magatartás áll az egyik
oldalon, mely újra és újra a klasszikus formarendet, arányokat, szerkesztésmódot
helyezi az építészeti formálás középpontjába. Az antik kultúra újjászületése
jelenik meg a reneszánsz, a klasszicista, a neoreneszánsz (és végül a modern)
építészet eszmerendszerében. A kereszténység kora középkori, keleti (ázsiai és
bizánci) forrásokra is támaszkodó kultúrája a másik fajta attitűd alapja. A
romantikus szóval jellemezhető, érzelmi indíttatású irányzatok mintegy
lázadásként kerültek a felszínre a terhesnek, unalmasnak érzett, racionális
gondolkodás által uralt kultúrkorszakokkal szemben. (Semmiképpen nem értékes
vagy káros, pozitív vagy negatív tendenciákról van szó, hanem az alkotás két
lehetséges útjáról.) A XIX. század egyetemes értékeket tükröző klasszicista
építészetével szemben a nemzeti kultúra hangsúlyozásának igényével lépett fel a
bajor uralkodó, I. Miksa, amikor a romantikus építészet egyik kiindulópontjának
tekintett (Münchenben Maximilianstilnek nevezett) irányzat kibontakozását
ösztönözte. A középkori román stílus legjellegzetesebb motívumát ismételve
félköríves nyílásokat használó Rundbogenstil további középkori és keleti
formaelemekkel bővülve terjedt el Európában, és a közös stílusjegyek ellenére
mindenütt a nemzeti (és személyes) érzelmek kifejezésére alkalmas formavilágot
tudták felfedezni benne. Nyilvánvaló összefüggés volt a század derekának
nemzetállami törekvései, forradalmi mozgalmai és a romantikus eszményeket
megtestesíteni képes építészeti irányzatok között. A magyarországi romantikus
építészetben a romanizálás vált uralkodóvá az angliai eredetű gótizálással
szemben (amelynek legkövetkezetesebb képviselője a hosszú időn át Angliában élt
régész, Henszlmann Imre volt, és amelynek Steindl Imrére gyakorolt hatása nélkül
nem születhetett volna meg a parlament épülete sem), s bár éles nézetkülönbség.