Irodalmi illusztráció a XIX. században A XVIII. század végének és a XIX. század
kezdetének évtizedeiben lejátszódó változások: rajz jelentőségének előtérbe
kerülése, az illusztráció funkcionális átalakulása, a magas és a populáris
művészet összefüggései a sokszorosítás új pozícióinak köszönhetően, illetve az
ezzel együtt járó formai, stiláris változások szinte teljes egészében
kiolvashatók a Faust-történet illusztrálására készült XIX. századi sorozatok
egymásutániságából. Ennek egyik fontos állomását képezi Liezen-Mayer Sándor
1876-ban megjelent műve. Liezen-Mayer nem volt tudatos újító, de a század
folyamán kialakult, az ő idejében már hagyományosnak mondható illusztrációs
eszközök felhasználásával olyan ciklust hozott létre, amely komplex
interpretációs rendszerének újfajta megközelítésével akaratlanul is szerepet
játszott a XIX. század utolsó évtizedeiben végül bekövetkezett fordulat
előkészítésében. A szöveg arra a kérdésre keresi a választ, hogy Liezen-Mayer
Sándor Faust-ciklusa mennyiben táplálkozott az őt megelőző sorozatok formai és
interpretációs megoldásaiból, hogyan szintetizálta a korábbi tendenciákat és
mely mozzanata révén vált tulajdonképpen az illusztráció XIX. századi
virágkorának lezárásává, miközben a korszak grafikai - rajzi - tendenciáinak
figyelembevételével, a kontextus felvázolásával keresi a mű és művész helyét a
magyar és európai grafikatörténetben.