Szerecsenségem története Valóság és fikció találkozása: a világháború, a
forradalom és az emigráció, majd a hazatérés kétségbeesett kísérletei. Az életmű
reprezentáns toposzai ezek, melyek most mind helyet kaptak Ferdinandy György
talán legismertebb és legelismertebb kötete, a Szerecsenségem története hat
elbeszélésében. A nyugati magyar irodalom egyik utolsó mohikánja, aki az 1956-os
forradalom bukását követően hagyta el szülőhazáját, ebben az első, ténylegesen
Magyarországon kiadott és harminchárom év után most újra megjelentetett
kötetében a második világháború alatti gyermekévek, az ólomnehéz diktatúra, az
októberi forradalom, majd a francia és szigetvilági emigráció, a sikertelen első
házasság, illetve az egy életre lebénult édesapa történetét rajzolja meg.
Lapjain ugyanakkor a hétköznapi, a sikertelen, a hazavesztett, az otthontalan, a
cselekvésképtelen emigráns elevenedik meg ? minden esendőségével, fájdalmával és
gyarlóságával együtt. A Ferdinandy-univerzum szervezőelemmé tett motívuma az
idegenségben és magányban bemutatott önszáműzött élet. Marno János költő
kritikájából vett szavakkal élve ennek ?lírai filmmontázsát? követhetjük
figyelemmel. Többnyire megrázó, helyenként tragikomikus és ironikus, de üdítően
olvasmányos és fontos munka. És benne mindaz, amit Ferdinandy György egy életen
keresztül ír: önmaga.