A hatvanas évek első éveiben játszódó történet fő helyszíne a Hullám nevű
kocsma, a szereplők lecsúszott arisztokrata és polgári egzisztenciák, a
legkülönbözőbb művészeti ágak félreállított képviselői, köztük ?56 után
bebörtönzött és frissen szabadult figurák. A korabeli bonmot szerint a magyar
értelmiség előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Az
italozás hozta össze ezeket a kilátástalan helyzetük elől önpusztító piálásba
menekülő embereket, és minden társaságban voltak ígéretekkel vagy zsarolással
beszervezett besúgók. Miközben egész Nyugat-Európa az új hullám lázában
pezsgett, nálunk akkor még az jelentette a pezsgést, hogy csapatostul jártuk a
kocsmákat. Innen indult tehát az egész kádári konszolidáció, aminek azonban
hatalmas ára volt: a spiclirendszer kialakulása, végtelenül sok szenvedés,
árulás ? és halál. 1989 előtt minderről nem lehetett beszélni, de a
döntéshozókat utána sem érdekelte ez a téma, amely a mai napig ?fehér folt? a
magyar játékfilmben. Láthatatlan filmtörténet című sorozatunkban neves
alkotóktól olyan forgatókönyveket adunk közre, amelyekből valamilyen ok miatt
nem születtek filmek, de árnyalhatják és gazdagíthatják egyes rendezők, illetve
korszakok megítélését.