A mindennapi kultúra gyökerei 25 évvel ezelőtt íródott egy Mindennapi hagyomány
címűkönyv, amely azóta több kiadást élt meg. A kötet a magyar népi kultúra
emlékei alapján a hagyományos életformával foglalkozott ? a táplálkozás, az
öltözködés, a hajléképítés, a kézművesség, a természetismeret ?,
szájhagyományban fennmaradt emlékeivel, amelyek a modern kultúrában nagyrészt
elfelejtődtek. A könyv megjelenése óta felnőtt egy újabb nemzedék, amely már
egészen másképp látja maga körül a világot. Ez tette indokolttá, hogy
megszülessen a mindennapi hagyomány folytatása. A kérdések feltevése nem
változott: ebben a műben is a legfontosabb szükségletek kielégítési módjai
szerint kutatjuk az emberi műveltség alapjait. A mai globálisabbá váló világban
a kultúra gyökereinek keresését azonban ki kellett terjeszteni a föld távoli
pontjaira, a törzsi kultúrák világára is. Ma már szinte közhelynek számít, hogy
az ipari civilizáció kialakulását követően hány állat- és növényfaj tűnt el az
élővilág térképéről. Arról viszont kevesebb szó esik, hogy az elmúlt időszakban
hány falu néptelenedett el, hány törzsi kultúra tűnt el. A
kisközösségekpusztulása színtelenebbé teszi a földi kultúrát, s ezáltal egyre
szegényebb lesz az emberiség. Egy régi indián mondás szerint, ha már kivágtad az
utolsó fát, ha kifogtad az utolsó halat és ha beszennyezted az utolsó tiszta
folyót, akkor rájössz, hogy a pénzt nem lehet megenni. Ehhez még hozzátehetjük:
ha már nem tudsz tüzet gyújtani, saját ételedet, ruhádat , hajlékodat
elkészíteni, és már nem mondasz meséket a gyermekeidnek, akkor elgondolkodhatsz,
hogy mi végre vagy a földön?