Hologram Szerelem? Olyan nekem ő mint egy hologram, egy délibáb egy meleg nyári
napon. Amikor egy fáradt délutánon megpillantom. A férfit, aki kérve, kéretlenül
megérintette a szívem. Olyan valósághű volt, mégis elérhetetlen. Tudtam mindig,
hogy közelkerülni hozzá képtelen leszek, mégis megpróbáltam. Életem legszebb, s
legrövidebb boldog időszaka volt. Mielőtt észbe kaptam volna, menthetetlenül
belészerettem. Az irányítást végül nem tudtam kontroll alatt tartani.
Megmártóztam az ártatlan, s törékeny érzéseimben. S felocsúdván elvesztettem
önmagam, s kis világodban kerestem a kiutat. Egy érzés, mely melegséggel tölt
el. Annyi magyarázat van erre az állapotra, mégsem lehet ész érvekkel leírni. Se
az idejét, se a helyét nem tudhatjuk mikor történik meg ez csoda. Csak a
fizikai, kémia jeleket tudjuk elemezni. A szívverés felgyorsul, remeg kezünk,
lábunk, hangunk. Egyszeriben nem férünk a bőrönkbe. Boldogok vagyunk, csupán egy
ember jelenlététől. S a szem, mely minden kis titkunk elárulja, a lelkünk
legmélyebb szegletét. Az a szívszorító érzés, mikor sebezhető érzéseink nem
kerülnek viszonzásra. Roskadunk a magányban, s keressük a válaszokat. Kutatjuk a
hibákat magunkban, s érző szívünket kezdjük okolni. Majd reménykedünk a
végsőkig, hogy immár feledésbe merülünk.