1984. június 18-án szakértő bizottság nyitotta fel a székesfehérvári Romkert
kriptáját. Közel fél százada oda temették vissza középkori magyar királyok
meglelt maradványait. A látvány döbbenetes volt: királyi tömegsír, szennyvízben
álló, összekevert csontokkal. Ötszáz év magyar királyaira is érvényesek
Kisfaludy Károly Mohács című versének sorai: Fénytelen itt szunnyad, s kő se
mutatja helyét. Az egykori pompás uralkodói temetésektől, a gazdag és díszes
síroktól, sírkápolnáktól tekervényes út vezet a törökök és az ellenük harcoló
keresztény hadak pusztításaink át odáig, hogy régészeti feltárások és
antropológiai vizsgálatok során nagyrészt még az is megsemmisült, ami a
történelem viharait túlélte. Nagy tudósok erőfeszítései és ügyetlenségei,
országos és helyi hatóságok nemtörődömsége, látványos újraeltemetési és
koszorúzási ünnepségek az egyre reménytelenebb pusztítások feledtetésére -
mindez részét képezi a királysírok érdekfeszítő történetének. A
művelődéstörténész szerző feleleveníti a magyar királyok temetésétől a
székesfehérvári királyi temetkezőhely és sírjai megsemmisüléséig lejátszódott
bonyolult eseményeket egészen az 1984-es kriptafelnyitásig.