Piszkos Fred a kapitány ? Uram! A késemért jöttem! ? Hol hagyta? ? Valami
matrózban. ? Milyen kés volt? ? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? ?
Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele? ? Kagyló. ? Hány részből?
? Egy darabból készült. ? Akkor nincs baj. Megvan a kés! ? Hol? ? A hátamban. ?
Köszönöm... ? Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy
darab húszcentis kagyló-ritkaság. ? Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem... ?
Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést,
mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is.
Régi étterem. ? De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az
orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza. ? Az orvos itt lakik a közelben, és
a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a
következményeket. ? Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga
hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon. ?
Nem is jogra hivatkoztam, hanem orvostudományra. A kocsmáros szerint az a
recept, hogy bent maradjon a kés. Orvosi rendelet! ? Az orvos rendelkezzék a
saját holmijával, a kés az én műszerem! ? Hm... nehéz ügy... ? Tudja mit? Nekem
is van szívem, segítek a bajon. Kiveszem magából a késemet, és beteszek helyette
egy másikat. Az is megteszi, amíg a mentő jön. ? Jól van. Csak ne legyen kisebb
a kés, hogy jól elzárja a sebet, mert az egészség mindennél fontosabb, és recept
az recept, hiába...