Királyáldozat Aki megnyeri a partit, még nem biztos, hogy jól játszott. Csak
abban lehet biztos, hogy elkerült egy döntő hibát, amelyet az ellenfél
kihasználhatott volna. Egy kétszemélyes játékot, szerelmi játszmát követhetünk a
végkifejletig Temesi Ferenc Királyáldozat című regényének lapjain. A lány
mindössze tizenhét éves, a férfi a negyvenedikben jár. Huszonhárom év választja
el egymástól Villám Verát és Tamási Gábort, amikor kezdetét veszi élet-halál
harcuk. Gyötrő-vívódó viszonyukat - és általa még mennyi mást! -meséli el
Temesi, háttérben a rendszerváltozás tusáival. S a szerelmi történetet egy
valós, huszonhárom lépésből álló sakkmérkőzés szerkeszti mesterművé, melyet
1921-ben New Orleansban vívott egy Adams nevű amatőr játékos Torre Repetto
nagymester ellen. Minden történetnek három oldala van. Az enyém, a tiétek és
mindazé, ami a kettő között van. Ez a történet a harmadik fajta, még akkor is,
ha rólam szól elsősoron. Rólam, aki felgyógyulásom alatt sakkrejtvényeket
fejtettem, és már nagyon akartam sétálni egy jót. Nálam ez maximum ötszáz métert
jelent. Kiballagtam a Mechwart térre, a bel-budai Bermuda-háromszög egyik
nevezetes pontjára, melyet kicsit nagyképűen Mechwart-ligetnek hívtak. Néztem a
szökőkút, a gyerekek és a kutyák játékait. Szomorú voltam, akár az ég, pedig még
nem váltunk el, hétvégenként hazajártam főzni és játszani. És akkor a tér
túloldalán, a betonasztaloknál megláttam a sakkozókat. (részlet)