A csőszház - Egy festő ifjúsága Mándy Iván az 1940-es évek elején-közepén
keletkezett korai regényei már teljes értékű részei a később inkább a
novellisztika, a ciklikus prózai kisformák felé mozduló életműnek. A csőszház és
az Egy festő ifjúsága is - noha más a cselekményidejük, más az elsősorban remélt
olvasótáboruk, más a miliőjük és a stílusuk - rávallanak Mándyra (az első
kisregény még a finoman rejtett, lírai önéletrajziságával is). Kötődni egy
kisvilághoz és kiszakadni belőle: ez az a kettősség, melyet az álom- és
filmszerűen ábrázolt pesti tér művésze és Barabás Miklós, a nagy festőművésznek
ígérkező gyerek-és fiatalember is megél. Mindkettejüknek - és közegük,
környezetük más alakjainak is - a hűség, a szeretet, a távlatok nyitotta (nem is
mindig nagy) kérdésekre kell feleletet találni.