A Fiúk cinkkoporsóban a Szovjetunió széthullásának kaotikus napjaiban jelent
meg. Azokban az időkben, amikor korábban betiltott könyvek tucatjai
szembesítették az oroszokat (és a Szovjetunió más népeit) huszadik századi
múltjuk borzalmaival, Alekszijevics egyszer csak óriási indulatok kereszttüzében
találta magát. ?Mi nem egyszerűen csak rabok vagyunk, mi a rabság romantikusai
vagyunk? ? írta Alekszijevics, aki nemcsak azt tárta fel kegyetlen
őszinteséggel, hogy mi történt Afganisztánban 1980 és 1989 között, hanem azt is
kutatta, hogy miért és hogyan lehetett olyan könnyen gyilkosokká tenni az
egyszerű szovjet fiúkat. Hogy honnan ered a haza hősies védelmének és az eszme
nevében elkövetett gyilkosságoknak az a kultusza, amely Afganisztánban olyan
tragikusan ütközött össze egy néppel, amely valóban a hazáját védte.
Alekszijevics az Afganisztánt megjárt katonákkal és az elesett fiaikat gyászoló
anyákkal folytatott megrázó beszélgetéseit fűzte dokumentumregénnyé ? s aztán az
interjúalanyok közül néhányan perbe fogták: megriadtak a saját szavaiktól,
amikor viszontlátták nyomtatásban, amit mondtak? Vagy szégyellték magukat a
környezetük előtt? A könyv ennek a pernek az anyagát is tartalmazza, és számos
véleményt róla ? egyesek szemében az írónő a legszentebb érzéseket tiporta
sárba, mások szerint az első bátrak egyikeként az orosz történelem és mentalitás
legkényesebb kérdéseire tapintott rá? A Fiúk cinkkoporsóban 1999-ben már
megjelent magyarul ? azóta az írónő átdolgozta és kibővítette a művet, most ezt
az új változatot adjuk közre.