Az oktatási szektor alkalmazkodása a digitális transzformáció kihívásaihoz A
holnap analfabétája nem az az ember, aki nem tud olvasni, hanem az, aki nem
tanult meg tanulni - rögzíti Herbert Gerjuoy gondolatait Alvin Toffler (1984, o.
414 saját fordítás). A hároméves (2020-2023) kutatási projekt a Nemzeti Kutatási
Fejlesztési és Innovációs alapból biztosított támogatással, az OTKA-PD (134206)
pályázati program finanszírozásában valósult meg. A kutatási terv 2019
decemberében készült, 2020 márciusában pedig a COVID-19 járvány következtében a
magyar oktatási rendszer veszélyhelyzeti távolléti oktatásra állt át, az
intézmények, a fizikai tanulási terek bezárták kapuikat. Ebben a sokkszerű
helyzetben, 2020 novemberében indult a kutatási projekt. Hasonló felforgató
hatásként érte az oktatást 2022 végén a mesterséges intelligencia megoldások
robbanásszerű fejlődése. Mindezek alapján a tanulmány nem csak tartalmában
foglalkozik a rugalmas alkalmazkodással, hanem aktív példája is annak. Vajon
digitális pedagógiai innovációnak számít-e, ha a pedagógus az írásvetítő fóliái
helyett PowerPoint prezentációban készíti el a diákat? Változik-e érdemben a
pedagógiai gyakorlat, ha a pedagógus a hagyományos fekete tábla helyett
interaktív táblán ír? Kötetünkben arra keressük a választ, hogy a magyar
oktatási rendszer szereplői (köznevelés, pedagógusképzés) hogyan alkalmazkodnak
a digitális transzformáció kihívásaihoz egyéni és szervezeti szinten, hogyan
változik a gyakorlatuk, vagyis képesek-e elfelejteni a korábbi gyakorlatot és
újratanulni a digitális eszközök nyújtotta pedagógiai lehetőségeket.