Sóhaj a mélyből Oscar Wilde (eredeti nevén Fingal O'Flahertie Wills) 1854-ben
született Dublinban, és 1900-ban hunyt el Párizsban. Wilde neve évtizedekig tabu
volt az irodalmi életben, mivel egy botrány során kiderült róla, hogy meleg.
Börtönbe került miatta, majd egy ott szerzett fülbetegségben hunyt el, miután
élete utolsó oráján felvette a katolikus vallást. Méltó helyére csak 1954-ben,
születésének centenáriuma alkalmából került az oktatásban és a hivatalos
kritikákban egyaránt. Az Oxfordon töltött diákévek alatt nem csak feltűnő
tájékozottságával és olvasottságával rítt ki társai közül, hanem folyamatos
normaszegésével is. Nagy kockás tweedzakói, pávakék nyakkendője és hullámos
karimájú kalapja összetéveszthetetlenné tette. A Punch című szatirikus hetilap
karikatúrasorozatot indított róla, de Wilde ezt nem bánta, ingyenreklámként
fogta fel, növelte az ismertségét. 1881-ben meghódította Amerikát és Kanadát, a
saját költségén kiadott Versek (Poems) című művével járta be az ottani
szalonokat, egyszerre lett híres és gazdag. Leghíresebb műve aDorian Gray
arcképe (The Picture of Dorian Gray). Mostani kötetünket Tandori Dezső költő,
műfordító válogatta. Az utószóból kiderül, hogy Wilde színes személyére egy
kukában talált sportlap irányította a figyelmét.