Madame Conche panziója A tollforgató szereti a tinta szagát. Kíváncsi. Szívesen
hallgat másokat. Gondolkodik, kutat, elképzel, szerkeszt, agyában karaktereket
teremt, s végül írni kezd. A kutatás során sem felejti, hogy a legtöbb emlékben
és élményben, hangban, zenében, képen vagy fényképen egy történet, egy verssor,
egy szinopszis rejtőzik. De ennek az ellenkezője is igaz. Egy történet, egy
verssor keresése közben rábukkanhat egy képre vagy egy zenére. Az írónak az a
dolga, hogy ráleljen az élet zugaiban megbújó történetek nyomaira, s a
kőtömbökből magát a történetet egy szobrász türelmével kifaragja. Azután hosszan
pihenteti az írását? El kell telnie egy bizonyos időnek. Ha még mindig meg van
elégedve az írásával, úgy dönthet, hogy elérte a kellő érettséget. Ezek után
megindulhat a könyv messzire, talán még a jövőbe is elvezető útjára. Az írás
ettől fogva az olvasóé, a világé? a Krónikás