Szívlapát - Kortárs versek A versek nem mennek ki a divatból. A versolvasás
olyan, mint válogatni egy végtelen nagy ruhatárban. Lesz köztük olyan darab, ami
eleinte úgy lötyög rajtad, mint apád harmincéves bőrkabátja, aztán szépen
belenősz. Lesz olyan, ami egyáltalán nem tetszik, és nem is fog soha. Aztán jön
a szerelemvers első látásra, majd a nagy, örök kiválasztottak. A Szívlapát című
versgyűjteményben nyolcvanöt köztünk élő költő százötven verse olvasható. Vannak
olyan szerzők, akik már évtizedek óta írnak, és vannak, akik meg sem születtek,
amikor másoknak már verseskötete jelent meg. A költészet (...) jégdarabkák
összekoccanása, falevél-fagyasztó éjjel és csalogányhímek párbajozása - ahogy a
költő Borisz Paszternak írja, szóval valami érzéki dolog, amiről nem könnyű
beszélni. De mondja az önmagát. Mert persze szó, szó, szó. Ám nemcsak szó, hanem
kép és ritmus is. És valami olyat ad, hogy jé, létezik az ember, aki én is
vagyok, pedig néha úgy érzem magam, mint egy nyúzott palotapincsi, akit
szívlapáttal csaptak homlokon. Vers a lelke mindennek.