A sör kora ?Nagy élvezettel olvastam, tulajdonképpen a nevezetes és benne is
hivatkozott Hamvas-féle borbölcselet nagyobb ívű, teljességre törő megfelelője
sörben. Talán roppant műveltséganyagra épülő eszmetörténeti capricciónak
nevezhetném intuitív módon (mintegy a sör lelkének megfelelően) egyszerre
tudományosan értekező és a parodisztikus elemektől sem visszarettenő műfaját.
Utóbbiakat ? sok más mellett ? a Szent Benedek Regulájáról mint voltaképp
eminensen mediterrán, tehát agro- (vagy agri) kulturális alapjait tekintve
borfilozófiai jellegű műről írott passzusok példázhatják ami az
olvasástapasztalatban mégis a sör kozmikus jelentőségének horizontját nyitja
meg: Egyiptomtól a görög metafizikán és az európai, déli és északi mitológián és
történelmen át Heideggerig és (messzebb, az őselemekre ? ezek
helyettesíthetőségére ? tekintve) az időtlenségig bezárólag minden a sör
dicséretét zengi. Remek, végig egyenletesen, hibátlanul szellemes a traktátus
stílusa és valóban rengeteg tudásanyagot is közvetít. A sör mint biztos és mint
(egyidejűleg) tetszőleges alap pedig páratlan légiességet kölcsönöz a
gondolatmenetnek, anélkül, hogy az veszítene súlyából. Nekem tehát a posztmodern
szövegformálás mintapéldája is, a legjobb értelemben.? ? Mártonffy Marcell