Ha elhagysz, veled mehetek? Moldova György utolsó kézirata kerül most
viszontagságos út után az olvasók kezébe. Szerelemről, elmúlásról, gyászról és
életről. Ismerjük Moldovát, azt hinnénk, itt most mégis új arcát mutatja, végső
lezárás ez a tőle olyan nagyon megszokott, kérlelhetetlen egyenességgel. Erős,
igaz ember befejező számvetése, szembenézés és búcsú. És ajándék, hogy még
egyszer, újra hallhatjuk a hangját. Öregkorban nehéz elviselni azt a fényt, amit
fiatalon magunk gyújtottunk - mondja a Mester -, annyival viszont tartozunk
magunknak, hogy nem próbáljuk meg eloltani. Részlet az előszóból: Egy kaland
sokszor érdekesebb, mint egy átlagos házasság története. Ezt próbáltam ki ebben
a könyvben. Háromszor vágtam neki, egyszer egészen a történet végéig eljutottam,
de végül is minden alkalommal kudarcot vallottam. Nem sikerült megtartanom a
szükséges távolságot az élmény és az ábrázolás között. Most negyedszer is
megpróbálom, de nem vagyok meggyőződve, hogy ezúttal meg tudom oldani a
feladatot. Mégis meg kell tennem, életem legjelentősebb kapcsolatáról, két
szerelem egymásba fonódásáról van szó, nem akarom, hogy nyom nélkül tűnjön el az
időbe. Ha hiányzik is az erő, mégis dicsérendő az akarat. Örülnék, ha az olvasó
érdekesebbnek találná a történetet egy sablonos szerelmi háromszög leírásánál.
(Moldova György)