Cseres Tibor A Hideg napok és Parázna szobrok szerzője a közelmúlt egyik
legjelentősebb történelmi regényírója. A gazdag pálya e két csúcspontja mellett
Márkus Béla monográfiája összefoglalja és értelmezi a teljes életművet,
áttekinti a keletkezési körülmények mellett a megjelenés nehézségeit, a korabeli
fogadtatást, és egyben ? reményeink szerint ? új lendületet ad, új irányokat ad
a megtorpant recepciónak. ?Bizonyosan állítható, hogy egyetlen műve sem
íródhatott és jelenhetett meg olyan viharos körülmények, sőt hidegháborús
viszonyok között, mint [a Vízaknai csaták,] ez a csaknem nyolcszázötven oldalas
regény. Miután ? ahogy ezt esszéje, a Hideg napok: regény és film taglalta ? a
pályáján áttörést hozó alkotását ?egy lehetséges ciklus kezdetének, első
darabjának? tartotta, mint ?a közös, szörnyű történet népről népre szálló
balladájának ? haláltáncuknak ? első opuszát?, a többi darab tervszerűen
készült. Ezt tanúsították azok az interjúk, nyilatkozatok, amelyek az évek során
tanulmányozott forrásokra, könyvtárnyi szakirodalomra hivatkoztak (?) Cseres
Tibor tízéves munkálkodását igazolta az idő. Igazolta, hogy ha istenkísértésnek
rémlett volna is a vállalkozása, mert a megjelentetésére kevés volt a remény,
ebbe a evésbe is érdemes volt belekapaszkodnia. Büszkén mondhatta: ?Az író
mindig legyen istenkísértő. Ha már mérlegel, vége. Bátornak kell lennie, mert az
idők változnak?. Bátorrá tehette, hogy az évtized, a nyolcvanas évek a magyar
történelmi önszemlélet dolgában, az államhatalom hivatalosan képviselt politikai
érték- és érdekszempontjai ellenében az 1956-os forradalom óta soha nem
tapasztalt változásokat hozott. A nemzeti önismeret tárgyában lassan-lassan
kiszabadította a kommunista pártideológia hámjából a nyilvánosság, a közbeszéd
számára tiltottnak, tabunak tartott történelmi témákat, például s legfőképp a
trianoni országcsonkítást és következményeit, a határainkon túli magyarság
kisebbségi sorsát felvetőket...? (Részlet a könyvből)