Agitátorok Milyen eszközökkel igyekeztek a kommunisták meggyőzni a hétköznapi
embereket arról, hogy a létező világok legjobbikát ígérik nekik? Miként vált a
politikai propaganda a mindennapok részévé az 1948 utáni években? Mit jelentett
a házi agitáció, és mi volt a célja? Milyen szerepe volt a kommunista
?újbeszélnek? a meggyőzésben, a mindennapos kis alkukban és az egyéni
érdekérvényesítésben? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Huhák
Heléna széles körű forrásanyagra, a hivatalos iratok mellett naplókra és
magániratokra is épülő könyve. A szerző bemutatja, hogyan próbálták az
agitátorok ? más néven a népnevelők ? manipulálni és mozgósítani a társadalom
tagjait hétköznapi helyzetekben, és hogy milyen hatása volt az agitációnak a
személyes kapcsolatokra és a nyelvhasználatra. A pártiratokban a népnevelők
?reakciós tömbökből? álló agitációs térképeket gyártottak, a lakásokban
leleplező tárgyak után kutattak, a ?kispolgárokat? önkritikára, pártszerű
szeretetre és gyűlöletre tanították. A jelentőlapok történeteiben a meggyőzendő
?ellenség? a bérházakban, a közértben és a templomok környékén, de szinte bárhol
feltűnhetett. A szerző részletesen feltárja, hogyan változott meg a valóság
észlelése az agitprop hálózat hatására, és hogy a hivatalos iratokban elképzelt
világot nemcsak a propaganda, de a népnevelők, sőt a ?népneveltek? tapasztalatai
és érdekei is formálták. Ezekben az években a házi agitáció nem egyszerűen az
otthonok bevételét jelentette, a magántér az érdekérvényesítés, a panaszkodás és
az alkudozás helyszínévé is válhatott. HUHÁK HELÉNA történész, az ELKH BTK
Történettudományi Intézetének kutatója. A Kismama sárga csillaggal (2015) és a
Lágerutazás (2017) című kötetek társszerkesztője. Fő kutatási területe a 20.
századi társadalom és mindennapok története.