Lavotta János utolsó délutánja 1820. augusztus 11-én kora délután Lavotta János,
az országos hírű hegedűs és zeneszerző összeesik a tállyai patikában. A
következő néhány órában, miközben barátai sikertelenül próbálják magához
téríteni, meg-megszakadó töredékekben végigálmodja a reformkor előtti
Magyarországon lefolyt életét, gyermekkori hegedűóráit, a koncertjeit,
találkozásait, csavargásait, szerelmeit. Élet és elmúlás között lebegve
valóságot álmodik és álmokat, egybefonódó múltat és jelent, míg élete
történetének álomban és a valóságban is végére nem ér. A regény a közeli barát,
Bernát Mihály kéziratban fennmaradt életrajzát követve idézi meg Lavottát,
akinek hátrahagyott zeneművei időnként ma is fölhangzanak.