Egy osztrák-magyar család a román gulágon. Az 1956-os forradalom után Visky
András református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes
vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját - hét gyermekükkel együtt - kitelepítették
a Duna-deltával határos B?r?gan sztyeppe egyik lágerébe. Az olvasó egy szovjet
mintára létrehozott és fenntartott romániai munkatábor hétköznapjait, a sok
nemzetiségű foglyok furcsa történeteit ismeri meg, a legkisebb gyermek
nézőpontjából. A regény középpontjában az anya áll, a gyermekei életéért küzdő
fiatal osztrák nő. Egy szerencsés véletlen folytán náluk marad a családi Biblia,
ebből az egyetlen könyvből az anya naponként felolvas. Ezek a bibliai történetek
adják az elbeszélés keretét. A regény azonban nem fejeződik be a szabadulással,
a szülőket és a hét gyermeket a román titkosszolgálat továbbra is szemmel
tartja. Visky András könyve megrendítő és felemelő történet egy családról, amely
kiszolgáltatottságában, megalázottságában is a szeretetből és a bizalomból merít
megtartó erőt újra meg újra. semmi ok elkapkodni ezt a szabadulás dolgot, nekünk
aztán van időnk