Keresve szellemi, erkölcsi, anyagi hanyatlásunk legmélyebb okait, közös
hitvilágunkat tettem vizsgálódásom tárgyává. Talán az nem kérdés, hogy az
európai ember hitvilágát a Biblia határozza meg. Ennek alapját, a Szentírás
alapvetően két részére, az Ó- és Újszövetségre alapozódó eszmerendszert
judeo-krisztianizmusnak nevezik. Ebből kiindulva megvizsgáltam mindkét szövetség
?erkölcsi kódexét, mert meggyőződésem volt, hogy itt kell keresnem
erkölcstelenségünk hibás fundamentumát. Hogy lehet a ?ne ölj parancsát
tömeggyilkosság után kőbe vésnie annak, aki elkövette a tömeggyilkosságot, majd
a ?tanítványnak, a törvényt összetörve folytatni a bővített testvérgyilkosságot?
Másrészről, hogy materializálódhatott a szeretet elvárása torz, evilági,
fegyvereket is megáldó nemzetközi anyagi hatalommá?Mint a pszichoanalízisben
szokás, az értelmezést a páciensre - ez esetben az olvasóra bízom. Saját választ
kell találnunk, mert már nem álomfejtést kell végeznünk, annak ideje elmúlt,
hiszen ,, ... minden álomnál több a valóság. (Karinthy Frigyes: Előszó) A szent
könyvből vett idézetek mellett sokat idézek a magyar irodalomból, remélve, hogy
ezek a verssorok talán még ismertebbek. Meglepő, hogy szépirodalmunk
visszafogottan, de mennyire mélyen szakrális. Talán vannak, akik ezen a szellemi
kapun át könnyebben jutnak el sajátoméhoz hasonló lelki felismerésekhez.