Irodalmi szenzáció: Erdély fenegyereke, Maderspach Viktor(1875-1941 kiadatlan
útijegyzetei 1911 és 1938 között, lenyűgöző korabeli fotók kíséretében! A szerző
erdélyi német származású magyar mérnök, sportoló, vadászati szakíró. Őseitől a
ruszkabányai márvány- és vasércbányát, kohót, és több ezer holdnyi erdőt
örökölt. A Zsil völgyének vidéke, a Retyezát és a Páring havasok jó része egykor
a Maderspach család birtokához tartozott. 1914-ben az első világháború
kitörésekor az elsők között jelentkezett harctéri szolgálatra, és az orosz
frontra vezényelték. Két év szolgálat után szabadságra hazatér Iszkronyba. Az
erdélyi román betöréskor (1916) gerillacsapatot vezetett a Retyezát és Páring
hegységekben, a Kudzsiri-havasokban, valamint a Vulkán-hegységben (erről írta Az
oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig c. könyvét). Magyar honvédek mellett
bosnyák hegyivadászok, környékbeli románok, olaszok, szlovákok is, nem feltétlen
feddhetetlen múlttal és az erkölcsi bizonyítvánnyal élők voltak különítményében,
amit rövidesen csak oláhölőknek neveztek - ez a név végül a parancsnokon ragadt.
A trianoni békeszerződés után család birtokán maradt és - akarata ellenére -
román állampolgárrá lett. 1921-ben csapdát állítottak neki, így egy magyar
tiszti összeesküvésben való részvétele miatt menekülnie kellett, Szerbián
keresztül Magyarországra. Ennek történetét Menekülésem Erdélyből című könyvében
írta le (először a Magyarság, majd a Soproni Szemle közölte). A Rongyos Gárda
tagjaként részt vett a nyugat-magyarországi felkelésben is, a nagy jelentőségű
második ágfalvi összecsapás egyik parancsnoka volt. Legitimistaként részt vett a
budaörsi csatában is, ahol megsebesült, majd fogságba került. Később mérnökként
dolgozott, valamint írásaiból élt, Székesfehérvár mellett és Mátyásföldön.
Közreműködött az 1940-es erdélyi bevonulásban. Teherautója felborulásakor
szerzett sérülésébe halt bele. Kalandos élete nem korlátozódott Erdélyre vagy
Magyarországra, harmincéves korától kezdve körbeutazta a Közel-Keletet,
Bukaresten és Dobrudzsán át többször megfordult Törökországban, innen
Palesztinát járta be, eljutott Egyiptomba és Algériába is. Útjairól jegyzeteket
készített, ezeket a Világ, az Új Idők, a Pesti Napló, de legfőképp a Magyarság
című újság közölte. A jelen kötet a lapokban közreadott, de kötetben soha meg
nem jelent úti beszámolók, naplók, tárcák gyűjteménye, mely majd harminc évet
ölel fel: a békebeli világtól, 1911-től kezdve egészen 1938-ig. A kötetet
káprázatos eredeti fotók kísérik.