Századunk harmincas éveiben kezdte el írni önéletrajzát Martin Andersen Nexő, a
világirodalom nagy alkotója. Élete első három évtizedéről vall ebben a művében.
Nagy művészi erővel ábrázolja a kis koppenhágai proletárgyermek sorsát,
szüleinek szinte emberfeletti erőfeszítéseit, hogy életüket gyermekeikkel együtt
fenntarthassák. Megkapó bensőséggel írja le a kamasz-sors vergődéseit, majd az
egyre inkább öntudatra ébredő fiatal munkás útkeresését, amíg eszményei végleg
ki nem kristályosodnak, s mint néptanító elindul küzdeni egy igazságosabb
társadalomért. M. A. Nexő önéletírása nagy költői erejű ábrázolása a
századforduló dán társadalmának, mindazoknak a küzdelmeknek és eszményeknek,
melyek e kor embereit foglalkoztatták.