Irgum-Burgum Benedek Aligha akad írástudó erdélyi ember, aki még a múlt
évezredben született, és ne ismerné Veress Zoltán legendás verses meséit,
melyeket a legendás Napsugár nevű folyóiratnak írt az 1950-es, '60-as években.
Kultikus művek ezek a javából, a számos kiadást ? és kalózkiadást ? generációk
olvasták ronggyá. Nem csoda, hiszen kevés szeretni valóbb meseverselmény
született irodalmunkban. Jópofa szereplői, fülbemászóan gyönyörű sorai és
mindenekfölött végtelen szellemessége egy életre magával ragadja olvasóját. Hogy
a harmadik évezred magyar gyermekei is csodálhassák Irgum Burgum Benedek, Tóbiás
és Kelemen, Veszedelmes Jeromos, Rongy Elek és Pinduri történetét,
egybegyűjtöttük mind az öt mesét: ez az egyetlen teljes kiadás. Csillag István
pedig vette magának a bátorságot, hogy újraillusztrálja, egy olyan előd után,
mint Deák Ferenc. És olyannyira sikerült neki, hogy nemcsak a legteljesebb,
hanem a legszebb kiadást is tartja kezében az olvasó. Ott, ahol az égbe nyúló
gránitszikla meredek, élt egy medve, úgy hívták, hogy Irgum-Burgum Benedek.
Művelt mackó, tudta róla rég az egész falu már: járt neki egy képes újság, úgy
hívták, hogy Napsugár. Legutóbb is azt olvasta, hát egyszer csak, gyerekek,
kukra ugrott, mint egy szöcske, Irgum-Burgum Benedek. Öblös torkán kiszaladt egy
rettenetes ordítás: ? Megszökött a Napsugárból Kelemen és Tóbiás! Mióta a világ
világ, ilyen csuda nem esett: perdült-fordult, felkapott egy magyaros kis
bekecset, hóba-fagyba' Baranyai Baltazárhoz baktatott, Baltazárék barlangjánál
megverte az ablakot: ? Gyere, komám, segíts nekem, két kis kakast keresek!
Kinyíltak az ablaktáblák, zúzmarásak, deresek: ? Megyek-megyek! ? bólogatta
Baranyai Baltazár. Nem telt el egy szempillantás, reggelijét falta már, s mire
kettő eltelt volna, háza elé penderült, irdatlan nagy bocskorában szárközépig
elmerült. Ketten mentek Bús-Bozontos Barabáshoz sebesen: ? Gyere gyorsan,
lássuk, hol van Tóbiás és Kelemen! Kidörmögött ablakából Bús-Bozontos Barabás: ?
Várjatok, mert reggelizem, van még három harapás. Báránybőrből tett fejére
kucsmaforma tökfedőt, bekapta a reggelijét, s kinn termett a ház előtt: oszt
amerre sűrű volt a behavazott rengeteg, ment Barabás, Baltazár meg Irgum-Burgum
Benedek. Bandukoltak, barangoltak, összejártak hét határt, de bizony a három
medve fia kakast sem talált. Föltűnt egyszer még egy határ, immáron a nyolcadik:
kerek erdő közepében a vén erdész ott lakik. Meglátta a három mackót, puskát
kapott hamarost... Nosza, mackók, hogyha tudtok, kotródjatok haza most! Mentek
is, mert jobb a futás, mint a fűbe harapás, hason csúszva jutott haza
Bús-Bozontos Barabás. Ne is mondjam, hogy ért haza Baranyai Baltazár, hej,
kilógott úgy a nyelve, hogy a földet nyalta már. Benedek is hazanyargalt, mire
koromsötét lett, hazavitt a bundájában húsz vagy harminc sörétet. Otthon aztán
fogta magát, ünneplőbe öltözött, s Tóbiásék helyébe a Napsugárba költözött.
(Napsugár, 1958. január) Veress Zoltán (1936, Kolozsvár ? 2013, Stockholm) ?
költő, író. Ónodi Sándor és Csordás Elemér néven is alkotott.